Prawda a prawda II... (Węgierski)

„Igazság és igazság – II”

alcím „Fogalom és fogalom és idea…”

A kegyelem, az irgalom, a szeretet mind olyan fogalmak, melyekkel az Isten és az ember kapcsolatát szokták jellemezni… - lehetséges, hogy ezek „tiszta fogalmak”.

Ha az ember az Abszolút Értelemben létezik, ha csak az Úr Intellektusának egy szüleménye, beragadva a Tudatértelembe – akkor az ember csak egy intellektuális létező – azaz szellemi létező. Ki más tudná, ha nem Isten, hogy lett megteremtve az ember, és van folyamatosan, „szinte” minden másodpercben teremtve ( - kis különbségecskékkel és különbségekkel). A kegyelem teljesség, az irgalmasság és a szeretet az Isten és az ember kapcsolatában bizonyos szinten (tudományos) konvenció. Lehetséges, hogy ha a „földi valóság” csak a Tudatértelemben létezik – nem beszélhetünk Isten ember iránti elfogultságáról. Lehetséges, hogy nincsenek racionális jelei az érzelmeknek az Isten és az ember kapcsolatában. Lehetséges, hogy az Úr a „földi valóságot” talán nem csak eszközként kezeli, de legalább is napi rutinként. Például az orvostudományban a időszakos vizsgálatok idején először az alap – a rutin vizsgálatokat folytatják le ( - minden esetben), majd az igényektől függően végzik el a speciális (plusz) vizsgálatokat. Lehetséges, hogy ilyen az Úr tisztán intellektuális tevékenysége (munkája) is → „A Fáraó és a rabszolga…” – 1990 áprilisa

Az Úr Istennek joga van szörnyű dolgok megteremtéséhez pl. Verdun, Sztálingrád, Vad Mezők – mert ezek csak az ő „Tudatértelmében” zajlanak le → „Az öreg Platón…” 1989 júniusa (Más – pl. lepra, daganatos betegségek, AIDS) - Lehetséges, hogy az Úr jó - „az én utam, nem a ti utatok” - és a „fa a gyümölcséről ismerszik meg”. (Az Úr féltékeny Isten”). - Lehetséges, hogy különleges helyzetekben pl. Jézus Krisztus variációra nagyobb figyelmet és több intellektuális munkát fordít. Az egyházi énekekből tudjuk, hogy Jézust már 4 ezer éve várták, és a Mennybe menetele után már majdnem 1970 földi év telt el. – Tehát ez a variáció többször felbukkan (belefonódik) az emberiség egész (Zsidó naptár szerinti) történetébe. – Ha az Úrnál az örökkévalóság csak egy pillanat (és fennáll ez a lehetőség) – akkor az Úr feladata – mindent tudni (szó szerinti értelemben Örökké és Mindent) ( - mert az Úr bizonyosan tudja mi lesz a „földön” mégpedig jó előre ) – tisztán a variánsok bonyolult (szerteágazó) összefonódásáról van szó – tisztán intellektuális munka – lehetséges, hogy nincs helye itt az érzelmeknek. Ha ez ember egy kivetített és transzformált idea (pl. egy képbe) – a „Tudatba” „mint egy árny”- pl. mint Kurosava filmjében (pl. „Az öreg Platón…”-ban) akkor az Úr Isten az emberrel bármit megtehet, amit csak akar – pl. bűntudat nélkül. „És, hogy van–e szíve - „Az Úrról„ 1982 március és talán fiatalos felkiáltással „talán túlzás…” – és most kérdőjel nélkül – mennyit lehet elviselni , kibírni. – és talán jobb lenne, ha lenne kérdőjel.

- E cikknek lehetne még egy alcíme: „Az Úrról – II”.

Ahogy Őszentsége is látja nincs ebben a Szövegben semmi új („Az Úrról…” – 1982, „Az öreg Platón…” – 1989, „A Fáraó és a rabszolga…”-1990).

De talán a fent említetteket meg kellett fogalmazni.

Lejegyezve Poznanban 1999 február 26-án
Andrzej Józef Jan
Tęczar